Sárospatakon, Árpád-házi Szent Erzsébet szülőhelyén immáron nyolcadik éve rendezi meg az Őszi Szent Erzsébet Napokat. Idén november 14-23-a között. Minden alkalommal egy nap a karitász munkatársainak lelki napja, és minden évben más és más egyházmegye segítő csoportjai érkeznek a vidéki kisvárosba. Idén, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye munkatársai érkeztek hatszáz fővel. A közös imádságok mellett a szervezők – Sárospataki Római Katolikus Egyházközség Karitász Csoportja illetve a Szent Erzsébet Ház – lehetőséget adnak egy-egy előadás meghallgatására és a város nevezetességeinek megtekintésére is. Találkozhattak Écsy Gáborral, aki beszámolt a Katolikus Karitász országos tevékenységéről, majd Böjte Csaba ferences testvér előadását hallgathatták meg.

Nehéz dolog Böjte Csaba előadásáról beszélni, írni. Szinte egy mondata sem hiábavaló vagy felesleges. Mindig józan és ébresztő, ugyanakkor megszégyenítő és egyben tettre ösztönző mondatai vannak.

Előadását a bibliából vett két személy hozzáállásának összehasonlításával kezdte. A gazdag ifjú, aki bár betartja az isteni parancsokat, mégis rosszul érinti a felszólítás, nem akar kényelmetlenül, szegényen élni. Ezzel szemben Mária nem kezd el magyarázkodni, vállalja Isten fiának világra szülését, s mikor elveszlik a 12 éves Jézus, akkor sem a gyermekjóléti szolgálatot hívja, hanem maga indul megkeresésére.

Mondandóját folytatta: „Van egy rossz és egy jó hírem! Kezdem a rosszal” Meghívták egy konferenciára Rómába, ahol a téma az utcán élő emberek lelki gondozása volt. Ott szembesült azzal, hogy míg a távol kelet egyes országaiban a lakosság közel fele kiskorú, addig Európa elöregszik. „Csak Pakisztánban több gyermek él, mint egész Európában. Arról nem beszélnek a statisztikusok, hogy mi itt Európában jobban élünk, mint a világ 95 %-a. „A világon 150 millió utcagyerek van, aki nem kell senkinek. Illetve kell a rabszolga kereskedőnek, a terrorszervezeteknek a szervkereskedőnek, annak, aki gyermekprostitúcióra adja a gyermekeket. Nagy baj van a világban. Nem zárkózhatunk be, nem élhetünk úgy, mint a gazdag ifjú. Isten nagy, teremtett világában élünk. Olyan menekülttábort mutattak, ahol 300 ezer ember él a homokban, a sivatagban. Fentről, helikopterről filmezték, a gyerekek integettek, s nekem az volt az érzésem, olyanok mint egy oszló tetemen a nyüvek, ahogy mozognak. Emberek, gyerekek, élet. Tudok-e az életre igent mondani? Oszd meg a kenyeredet az éhezővel! Szólít fel Krisztus, és ez neki nem egy jámbor javaslata csupán.

Naponta Európában 6-7000 abortuszt követnek el, és naponta Európában 6-7000 menekült bejön. Ugye? Lehet összeesküvésre, a nagyhatalmak játékára gondolni, hogy miért indul el több ezer ember. Az abortuszt nem nagyhatalmak követik el, hanem minden ember külön-külön, ott ahol van. A gazdag ifjú úgy dönt, hogy kényelmesebb neki úgy élnie. Mária, pedig vállalja a gyermeket. Ne kenjük a nagyhatalmakra a problémákat, mi magunk döntünk az élet vagy a gazdagság mellett. Ha mi a karitászban dolgozunk, akkor szembe kell néznünk ezekkel.”

„Viszont van egy jó hírem is, folytatta Csaba testvér mondandóját. A jó hír az, hogy van orvosság. A mi Urunk elmondta, és nagyon egyszerű: csak szeretni kell. Az élet mellett kell dönteni, hiszen a gyermekvállalás jó dolog. A gyermek olyan, mint az orvosság. Ahogy az orvosságot is bevétel előtt jól fel kell rázni, a gyermeket is eképpen. Feldobni egyszer, kétszer, ő kacag, mi pedig tíz évvel tovább élünk. A mai ember azért olyan savanyú, keserű, mert nem mer gyermekeket vállalni. Úgy kellene erre a Kárpát-medencére gyermekáldás, mint a földekre a tavaszi eső. Folyjon még a sáncba is.

Szép látni, azt is, ahogy a gyermek majd apává serdül, és az asztalfőre ül. Merjünk az asztalfőre ülni! Merjünk az élet mellett dönteni. Merjük azt mondani gyermekeinknek, hogy vállaljon még egy unokát, én segítelek. Jó dolog a szeretteinkről gondoskodni, jó dolog törődni a gyermekekkel. Az Isten ezt minden férfinak felkínálja.

Szent József sem vérszerinti apja Jézusnak. József más gyermekére mondott igent, és Mária, mikor elveszett Jézus, azt mondja neki: „Atyád és én aggódva kerestünk!” Mária maga nevezi Józsefet Jézus atyjának. Engem is boldoggá tesznek a gyermekek, akikre igent mondtam. Jó az élet mellett dönteni! Jó a gyermek mellett dönteni!

A Kárpát-medencei magyarság nem tud az élet, a gyermek mellett dönteni. Aranyozhatjuk a templomainkat, építhetjük az iskoláinkat, de mi marad? Nem a gazdag ifjú bezárkózottsága az út. Mernünk kellene nyitni. Nyitni más országok, más kultúrák felé. Testvér plébániai kapcsolatokat teremteni. Kérdem én, a kerítés megvédhet bennünket? Véleményem szerint egy dolog védhet meg bennünket, a szeretet és a jóság. Ez az egyetlen fegyverünk.

Merek-e nyitni a szegények felé? A kiskertedet otthon megkapálod, kigyomlálod. Milyen szép lesz. Ha arra sem mész, mi lesz belőle? Gaz és gyom. Befogadtunk több száz gyermeket. A testvérek közül, akit befogadtunk, az most doktorál, akit nem fogadtunk be az analfabéta lett.

Én nem hiszek a genetikában. A magyar komondor, amire mi nagyon büszkék vagyunk - hiszen magyar fajta - elvitték csángóföldre pásztorkutyának. Pár napig ott voltak, szétkergették a nyájat, majd visszaküldték Budapestre mondván, hiába a genetika, nem tanulta meg az anyjától, hogyan kell a nyájat terelni. Abban hiszek, hogy az a gyermek, aki bejön hozzánk, azt szeretettel meg lehet nevelni. Mindannyian tudjuk, hogy rossz rosszat tenni, és jó jót tenni. Az Isten úgy teremtett minket, hogy jól érezzük magunkat, ha jót teszünk. Jó dolog a szeretet útján járni. Jó dolog az élet mellett dönteni!

Én nem félek a mohamedánoktól, attól félek, ha rossz keresztények leszünk. Nincs jövőjük azoknak, akik a rosszat teszik. El kell mondanunk, hogy jó dolog jót tenni! Hiszek a szeretet végső győzelmében! Isten országa el fog jönni, és nekünk ezt el kell hinnünk. Általunk akar eljönni. Jézus soha nem egyedül megy, mindig viszi a tanítványit. Mindig, valamilyen módon Istennek szüksége van az emberrel való együttműködésre.

Adja az Isten, hogy ne a gazdag ifjú, hanem a boldogságos Szűz Mária legyen a példaképünk. Merjünk az élet mellett dönteni! Világunkat csak a szeretet és a jóság mentheti meg.”