A sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény nyári időszaki kiállításra Nádas Alexandrát hívta meg vendégül. A fiatal, ismert művésznő számtalan helyen, közös és egyéni kiállításokon mutatkozhatott már be eddig. Szeretnénk formavilágát és szimbolikus művészetét a Sárospatakon és környékén élők számára is ismertté tenni.
Nádas Alexandra művészete nem könnyen értelmezhető, nem a könnyű szórakozás műfaja. Energia befektetést, ráhangolódást és szemlélődést igényelnek munkái. Csak annak tárulnak fel, akik meg akarnak érteni, át akarnak élni, értelmezni. Ennek ellenére primer jelentésük a cím, és a képeken látható formák és színek segítségével is eljuthatnak mindenkihez. Ez is elég lehet, hiszen látványos már a művész képi világa is, beszédesek a címek:
Úszóház toronnyal,
Alföldi csönd,
Fürdőház úszóházzal,
Töredék Madonna,
Kikötő,
Úszó templom,
Rozsdás Madonna úszóházzal,
Miszlai oromzatok stb.
Az igazi mondandója azonban mélyebben található. A biztonságot adó otthon, bizonytalan, mozgó közegre, vízre helyeződik. Vízen úszik a templom és az házak is. Ahogy Dr. Szabó Irén, a Gyűjtemény vezetője elmondta köszöntőjében erről mindenkinek ősi tapasztalata van. Ilyen az anyaméh is, az első otthonunk. De ez az alapélményünk a mai világ mindent megkérdőjelező relativizmusában. A képekből mégis nyugalom és harmónia árad. Ami a világ rendjének megértéséből, nem formalizálható hitből fakad.
Az alkotásokon nincsenek alakok. Élőlény nem jelenik meg a képeken, csupán egy kivétel van, a „Kötődések-sorozaton”. Ott is csak alakok jelennek meg, ahol a férfi és nő érintkezésének feszültsége, az ember-ember közötti kapcsolat és kapcsolatuknak hiánya, vagy akadályoztatása mutatkozik meg.
Megjelenik a Madonna is, akinek tekintete nincsen. Mind-mind olyan képek, melyeknek mélyebb szimbolikája értelmezésre szorul. Ezt az értelmezést mindenki egyénileg, magamagán áteresztve teheti csak meg.
A kiállítást Bordás István, a Sárospataki Képtár igazgatója nyitotta meg. Megnyitóbeszéde a csatolmányban olvasható.