Eperjes Károly Kossuth-díjas színművészt sokan ismerik. Azt is tudja már szinte mindenki, hogy nincs olyan személyes megnyilvánulása vagy előadása, amikor ne beszélne hitéről, Isten létéről való meggyőződéséről. Ilyen volt a tegnapi este is, mikor a sárospataki Bazilikában megtartotta előadását. 

„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét.” (Gal 5,5) címet választotta az estének, és fejtette ki közönsége előtt hite lényegét. Meggyőződése, hogy lehet a hitben növekedni, csak gyakorolni kell. Hittel minden lehetséges, még a nagy örömöket és a nagy bánatokat is el lehet vele viselni. Az elmúlt esztendőben nagy megrázkódtatás érte a színművészt, meghalt az édesanyja. Nagy fájdalmában megrendült a hite. Nem az Istenbe vetett hite, hanem az önmagába való bizalma. Feltette magának a kérdést: "Ki vagyok én Uram, hogy nem tudom elengedni az édesanyámat? Talán most sem szeretem még eléggé az Urat?” ezzel rádöbbent, hogy még van mit tanulnia. „Óriási kegyelem, hogy katolikus lehetek, hiszen a lehetőségek széles palettáját adja az Isten, hogy a hitben növekedhessünk. Ilyen lehetőségek a szentségek. A szentségek között pedig az eucharisztiát emelte ki, s megjegyezte, hogy nem összeegyeztethető a szentmise idején rózsafűzért imádkozni. Megvallása szerint a rózsafüzér az edzésnek, a szent liturgia pedig a meccsnek felel meg. Az Isten számtalan eszköztárában a szentségek segítenek a "mocskok" kikerülésében. „Nem mindegy ugye, ha a gyermeket megkéri az édesapja, hogy ne menjen a pocsolyába, ne piszkolja be önmagát, de az kacérkodik a gondolattal, s mégis belemegy. Aki pedig előveszi és használja segítségeit, az megtanulja kikerülni vagy átugrani azt. Ezek mellett a keresztény emberrel sokszor előfordul, hogy nagy igyekezetében, jó szándékában megbotlik és elesik. Ezzel ugyan bepiszkolja önmagát, mégis van lehetősége a megtisztulásra a bűnbánat szentsége által.” 

A művész csak akkor hiteles, ha művészetével a katarzist közvetíti, ezért Jézus mellett Pilátust és Mária Magdolnát is el kell tudnia játszani. 

Aki ismeri Eperjes Károly filmekben és színművekben megformált alakjait, az nem csak hitvallása által gazdagodhatott a tegnapi este, de az egyéni gesztusai által emlékeiben felidézhette azt a sok-sok szerepet, melyet a színpadon játszott az évtizedek során. A hitéről, imádságos életéről vallottakból pedig egy hiteles művész mutatkozott meg előttünk, aki Babits Mihály versét idézve fejezte be az estet, mintegy sommázta mondandóját:

Babits Mihály: Eucharistia

Az Úr nem ment el, itt maradt.

Őbelőle táplálkozunk.

Óh különös, szent, nagy titok!

Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon

ették-itták királyaik

húsát-vérét, hogy óriás

halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi

királyunk, Krisztus, nem halott!

A mi királyunk eleven!

A gyenge bárány nem totem.

A Megváltó nem törzsvezér.

Ereje több, ereje más:

ő óriásabb óriás!

ki két karjával általér

minden családot s törzseket.

Egyik karja az igazság,

másik karja a Szeretet...

Mit ér nekünk a Test, a Vér,

ha szellemében szellemünk

nem részes és úgy vesszük Őt

magunkhoz, mint ama vadak

a tetemet vagy totemet?

Áradj belénk hát, óh örök

igazság és szent szeretet!

Oldozd meg a bilincseket

amikkel törzs és vér leköt,

hogy szellem és ne hús tegyen

magyarrá, s nőjünk ég felé,

testvér-népek közt, mint a fák,

kiket mennyből táplál a Nap.